Amerikában marad a Chamberlain Trophy



Az összes eddigi reggel közül a mai volt a legtisztább időjárásilag, végre nem volt köd, nem volt olyan hideg sem, és persze pont ilyenkor esik az eső. Mondjuk nem volt vészes, az eredményhirdetés végére még a nap is kisütött.

Első futam (MX1-MX2)
Philippaerts hatalmasat rajtolt, vezetett az első két körben, de aztán James Stewart nagyon helyben hagyta az egész mezőnyt, magabiztosan nyert. A másik amerikai, Ryan Villopoto szinte tök utolsónak rajtolt, nagyon a mezőny végén ment, de még így is bejött a 10. helyen Seb Pourcel nem startolt túl jól, de olyan tempóban haladt, hogy második helyet szerzett a franciáknak. Philippaerts a harmadik helyét viszont meg tudta tartani, bár Barragan nagyon rajta volt. Julien Bill meglepően jól ment, így a svájciaknak szerzett egy ötödik helyet. Az új-zélandiak jól indultak, Coppins is és Columb is, előbbi a futam végére hátrébb csúszott, egészen a hetedik helyig, utóbbi pedig jól rajtolt, de az első körben esett és a mezőny végére került, 25. lett. A britek jól kezdtek, Searle a legjobb MX2-esként fejezte be az első futamot és 9. lett, nagyon szoros volt a befutó közte Coppins, De Dycker és Villopoto között. A britek másik fele, Mackenzie meg a hetedik helyen ért be. Már az első futam után vezettek az amerikaiak. A franciák csak éppen lemaradva a második helyen álltak.




Második futam (MX2-Open)
Cody Cooper holeshot-jával indult a futam, de Ryan Villopoto már az első kör végén átvette a vezetést és nyert, megmutatva, hogy az első futam csak véletlen volt. Azt persze mondani sem kell, hogy utcahosszal végzett mindenki előtt. Rattray-nak nem volt felhőtlen a napja, esett az első körben, kiállt a csapathoz, majd vissza a mezőnybe és 25. lett. Tim Ferry nagyon rosszul rajtolt, de folyamatosan feljebb jött és a kilencedik lett. Ramon, Searle és Cooper versenye az utolsó körökre iszonyatosan izgalmas lett, Tommy az utolsó métereken elment Cooper mellett és harmadik lett. Az új-zélandiak másik fele, Scott Columb nagyon jól ment, a 13. hely környékén ment, amikor az egyik leugrónál nagyot esett, be sem fejezte a versenyt.

Harmadik futam (MX1-Open)
James Stewart és Seb Pourcel rajtolt a legjobban, Stewart állt az élre, de Pourcel rajta volt nagyon, aztán oda-vissza előzgették egymást, de Stewart meg tudott lépni és már szinte biztos volt hogy azt az előnyt, amit megszerzett, nem lehet tőle elvenni. Meg különben is, James Stewartról van szó. Igen, csak ezt a sportot ugyebár motocross-nak hívják, és amíg le nem int a kockás zászló, addig bármi megtörténhet. Így is lett, az amerikaiak kedvence elesett és bár gyorsan felkelt, a motor nem indult. Kapott egy kört meg egy 23. helyet. Coppins fantasztikusan indult, harmadik volt a rajt után, és még néhány körig, de Leok, De Dycker, Nagl, Barragan és Bill is nagyon szorosan ott volt mögötte. Mackenzie remekül ment a negyedik helyen, egészen a +2 körig. Akkor ugyanis hibázott és egy kis időbe telt, mire újra indult alatta a motor, ez pedig bizony a britek összetett harmadik helyébe került. Coppins-t majdnem az összes üldözője lenyomta, de azért csak beért a hatodik helyen, nem úgy a másik fele Cody Cooper, aki amilyen jól rajtolt az elsőben, olyan rosszul a másodikban (csak négyen voltak mögötte!), és végül a 21. lett.

Amerika nyert ismét, zsinórban negyedjére, bár bevallották, az idei nem ment olyan könnyen, mint tavalyi, ami mondjuk azért látszott is. A franciák remek teljesítményüknek köszönhetően előreléptek egy helyet a tavalyihoz képest és másodikok lettek. Belgium a harmadik lett, a britek pedig csak egy ponttal maradtak el a dobogótól. Pedig szurkolói biztatásból aztán nem volt hiány, belülről átérezve pedig még fantasztikusabb lehetett. Az olaszok csak négy ponttal maradtak el a dobogótól, hatodik meg ausztrália lett.



Ezzel tehát teljesen vége a 2008-as világbajnoki szezonnak, jobb helyszínt nem is lehetett volna találni, mert Donington Parknak mindig különleges a fílingje, ha pedig a Motocross-Olimpia társul hozzá, az még inkább dob rajta.

Makk Niki